"Eljött az óránk, győzőtt a nép"

Bizony ám, egy kis helyzetjelentés a Miss Saigon című musical alakulásáról. Nos, azt hiszem az érzést nem lehet teljesen kifejezni, de azért megpróbálom: ez hihetetlenül-csodálatosan-képtelenség-de-úgy-tűnik-mégis-valóságos. Az első színházi próbák során még fel sem fogtam, hogy ez nem csak egy egyszerű darab, amit majd előadunk. Akkor kezdett egy kicsit tudatosulni, mikor először mentünk ki a nagyszínpadra. Óriási, óriási díszletekkel és még annál is valóságosabb emberekkel. Rogács László, a játékmester említette, hogy sokkal nagyobb lesz a tér, mint a színházban, de ennyire? 25x30 méter széles, és 8 méteres tornyok mozognak rajta. És a forgószínpad! Még életemben nem láttam forgószínpadot! Annyira hihetetlen a dolog!

Kedden megérkezett a pesti csapat, és egyszercsak azt veszem észre, hogy körül vagyok véve remek színészekkel, akiket az egész ország ismeri. Dolhai Attila, Feke Pál, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó P. Szilveszter, Kerényi Miklós Máté, Vágó Zsuzsi. Itt-ott mászkálnak mindenfele, és annyira természetesek. Ráadásul KERO-val együtt dolgozni... Azt hittem, ha ez egyszer megtörténik, valahogy harminc év körüli leszek.

Szóval a pesti csapat felkészülhet, mert jön a bajai vietnami nép és eljön a mi időnk. De most sietek. Ma lesz az összpróba, és nem akarok elkésni. Majd még részletesebb beszámolóra is számíthattok, de most csak ennyire volt időm. Addig is, vasárnapra még vannak szabad jegyek. :)