Miss Saigon nálunk is

Nem, ez nem egy hirdetés. Ez egy óriási hír! Tudniillik, nálunk is megrendezik az Operettszínház tagjai a Miss Saigon című musicalt, ami már Sopronban is debütált. A városunk főterén építik fel a több mint négyezer főt befogadó lelátókat és a szabadtéri színpadot. Olyan színészek jönnek le, mint például Dolhai Attila, Feke Pál, Mészáros Árpád Zsolt, Vágó Zsuzsi (aki nem mellesleg a társulatunk barátja és ismerője).

És hogy jön ez ide? Úgy, hogy szerveztek egy meghallgatást, mert statisztákat, táncosokat keresnek. Természetesen jelentkeztem. Pestről jött le a koreográfus, Bakó Gábor, hogy kiválogassa a megfelelő embereket. Mivel nem érzek túl nagy tehetséget a tánchoz (kétszer felvételiztem nálunk a tánc szakra és eddig mindig visszautasítottak), csupán a statiszták közé nyerhettem betekintést. 

A jelentkezők felét a stúdió tagjai tették ki, szóval feszültséglevezetésként elbeszélgettünk és hülyültünk egy kicsit. Ez egészen addig ment, amíg be nem hívtak minket. Amint felállítottak mindenkit magasság szerint a színpadra mindenkiben megnőtt a feszültség. Szerencsére olyanokhoz kerültem, akiket már korábban is ismertem és már járatosak a válogatásokban. Mindig vicces megjegyzéseket fűztek egymáshoz és ezzel enyhítették az idegességem.

Bakó Gábor eszméletlen jó fej. Tudja, hogyan kell ellazítani a jelentkezőket. Viszont arra nem számította, hogy nekem is táncolni kell, így egy farmerban és egy pólóban voltam. A farmer és a tánc nem épp egy jó párosítás, de nem volt mit tenni. Ott akartam lenni a darabban és ez nem akadályoz meg benne. Megtanított egy koreográfiát, majd három csoportra osztott minket. Én az utolsóban voltam, így míg a többiek újra és újra eltáncolták, páran - mondanom sem kell, szintén színisek - gyakoroltuk velük együtt. Segítettem pár lépés megértésében az egyik barátnőmnek, de mikor sorra kerültünk és beállítottak középre, előre, elfelejtettem hányszor, hogyan és hova kell tenni a lábam. Bakó Gábor közben folyamatosan nyugtatott bennünket, hogy nem baj, ha elrontjuk, még rengeteg feladat van és hogy mosolyogjunk. Megnyugtattam magam, hisz még lesznek feladatok és amúgy is, ez csak egy válogatás, még rengetegre fogok járni.  Felvettem egy bájos mosolyt... és ment. És nagyon élveztem.

Mikor a csoportok végeztek, mindig rámutatott pár emberre, hogy írassa fel a nevét a titkárnőjével. Benne voltam abban a csoportban. Hihetetlen, nem? Nekünk újból el kellett táncolnunk, de az elejéhez vettünk még egy-két lépést, ami inkább a bordélyházas jelenetekre emlékeztetett. Ezt is megcsináltuk egy párszor, majd újabb neveket sorolt fel. Most nem voltam köztük. Aztán a mi csoportunknak (azoknak is, akiknek a neve kétszer volt felírva) még párszor el kellett táncolnunk. 

Aztán Bakó Gábor megköszönte és megkért minket, hogy menjünk fel az emeletre, hogy levehessék a méretünket. Úgy búcsúzott, hogy augusztusban találkozunk és hogy nézzük meg felvételen a musicalt, hogy tudjuk, miről van szó. El sem hittem! Felvettek engem a táncosok közé! Engem! Teljesen ledöbbentem, és utána még egy jó párszor megkérdeztem a többieket, hogy tényleg ennyi volt és ez tényleg azt jelenti-e. 

Már a válogatás nagy élmény volt, hát még milyen lesz az előadás? Egy színpadon az operettesekkel? Élvezet lesz, és tényleg az lesz, nyáron a legnagyobb hőségben táncolni. És tudom, hogy az lesz.