Maga a felvételi

Nos, azt hiszem ez egy hosszú bejegyzés lesz, ha minden tapasztalatot le akarok írni. Május 16-án megjártam Pestet, és május 17-én már Kaposváron álltam a tanárok elé.

Pest. Micsoda élmény! A pesti színmű alépületében voltunk, de a tantermek egyszerűen zseniálisak. Olyan, mintha már most a színházban járnék. Fekete falak, fekete parketta, fekete plafon, középen hatalmas üres tér a játékhoz. Egy nap két turnust bonyolítanak le. Egyet délelőtt és egyet délután. Engem 9:30-ra hívtak be és körülbelül délután egy, két óra felé végeztünk. Értesüléseim szerint a délutáni csoportot háromra hívták be. A mi csoportunkba huszonnégy ember volt hivatalos, de csak tizenöten jelentünk meg. (Hasonló eset volt Kaposváron is, szóval ne higgyetek a híreknek, hogy milyen sokan jelentkeznek. A fele meg sem érkezik.)

Miközben a nagyteremben vártunk, megismerkedtünk a többiekkel. Mindannyian remek emberek, és valószínűleg, ha több időt töltöttünk volna el, igazi csapat kovácsolódik össze. Először mindenkit behívtak a felvételiztető terembe. Elmondták a délelőtt menetét, aztán mindenkit kiküldtek. A szokásokhoz híven egyesével névsor szerint behívták az embereket meghallgatni őket. Verseket, monológokat, énekeket. Nagyon aranyosak voltak, tényleg lazán kezelték az egész helyzetet. Ezalatt a névsor alapján párokba osztottak minket. Mindenki kapott egy lapot, ahol egy párbeszédet olvastunk. A párbeszéd felhasználásával kellett egy egész jelenetet kialakítanunk. Ki kellett találni a szituációt, a karaktereket, az előéletüket, az érzéseiket. Az egyik végzős diák segített a felkészülésben, és jegyzetelt, hogy haladunk. 

Ezeket a jeleneteket mindenki előtt bemutattuk. Ahogy néztem, tényleg mindenki nagyon jó volt. Talán csak egy-két emberre tudtam volna azt mondani, hogy őket nem veszik fel. Nagyon jó volt végignézni, ki hogyan oldotta meg a saját feladatát. Pont olyan volt, mint a dráma órákon. A tanárok a hátunk mögött az asztal túloldalán kényelmesen elhelyezkedtek a széken, mi a parkettán ültünk sorban és néztük az előadást. Remek volt. 

Ahogy hallottam minden évben más a plusz feladat. Hat éve azt hiszem kiraktak kellékeket és azok segítségével kellett elmondanod, amit ők a repertoárlistáról kiválasztottak. Két éve a felvételiztetőkkel kellett improvizációs játékot játszani. Szóval ez minden évben meglepetés.

A tizenöt emberből csupán egy jutott tovább. És igen, volt protekciója, de azt is alá kell írnom, hogy nagyon jó volt.

Kaposvár már kevésbé volt izgalmas. Ott egyszerűen beültettek a váróterembe és a sorodra kellett várnod. így az ember jobban idegeskedik. A kaposvári felvételi azonban változott. Az egész leendő tanári gárda előtt kell szerepelni az embernek, ami 10-12 főt jelent. Mi ekkor a balett teremben voltunk, szöges ellentéte a pestinek. Ez a terem hatalmas volt és rendkívül világos.

Itt csupán az általános eljárások voltak. Behívták az embert, beszélgettek vele pár szót, majd választhattam, melyik verset szeretném elmondani. Elmondtam. Aztán választottak egy monológot. Azt is elmondtam. A dalok közül is én választhattam. (Pesten is én választhattam, melyik dalt szeretném énekelni.) Aztán kiküldtek a folyosóra, egy perc után szintén behívtak és közölték, hogy átmentem-e vagy nem. Egyik helyen sem indokolták meg a döntésüket. Pesten lehetőség sem nyílt rá, hogy megkérdezzem, de Kaposváron feltettem a kérdést. (Fontos: légy tiszteletteljes és őszinte. Ne hidd, hogy egyedül neked lehet igazad - egyik ismerősöm ez miatt megjárta.)Nagyon aranyosan és segítőkészen válaszoltak, szóval ha értelmesen viselkedsz, ők is így fognak veled. Tudom, ez is egy közhely, de tényleg így van.
Remélem tudtam segíteni ezzel a két bejegyzéssel a leendő felvételizőknek. Kommenteket, véleménykete, tapasztalatokat, sikerélményeket várom lent. :)

Felvételi felkészülés

Gondolom azoknak, akik színészi pályára készülnek gondot okoznak a felvételik. Hogy pontosan mi is folyik ott, milyenek az emberek, kell-e félni valamitől, kell-e protekció... stb. Nos, én nemrég megjártam a Színművészeti és a Kaposvári felvételijét is, így gondoltam, megosztom veletek tapasztalataimat.

Először is, arról kell szót ejtenem, hogy hogy kell felkészülni rá. Nem elég, ha magadtól kiválasztod a verseket, kidolgozod és megmutatod esetleg a tanárodnak vagy az ismerőseidnek. Járj külön drámapedagógushoz és énektanárhoz. (Persze ének, de ha én prózaszínésznek akarok menni, akkor minek kell tudni énekelni? Válaszolok: számít az ének. Nagyon. Nem kell profinak lenned, azt nem várják el, de a dalban ne legyen hamis hang, és érezd át, amiről énekelsz.) Nekem sajnos pont az volt a problémám, hogy nem jártam tanárokhoz. Néha egy-két színész ismerősömhöz elmentem, hogy tanácsokat adjon, de sajnos ők is elfoglaltak voltak. Ilyenkor ne hagyd magad lezárni! Légy rámenős és határozott. 

Ne az utolsó pillanatban kezdj bele a tanulásba. Sajnos nálam ez is probléma volt. Az utolsó három napban tanultam meg öt monológot, és úgy mentem oda, hogy ezekből egyet éppen csak hogy el tudtam mondani. A verseket több mint egy évvel a felkészülés előtt válaszd ki. Utána még változtathatsz a listán, de legyen a kezedben legalább tíz vers, amit szépen nyugodtan, és alaposan meg tudsz tanulni, ki tudsz dolgozni.

Az önéletrajzodba írj bele mindent. tényleg mindent. Én például beleírtam olyanokat is, hogy novellákat írok, és szerkesztek egy weboldalt, ahol az emberek publikálhatják műveiket. Mindkét helyen erről kérdeztek. Mutasd meg, hogy milyen sokszínű egyéniség vagy.
És ami még nagyon fontos, hogy ne számolj azzal, hogy mindjárt elsőre felvesznek. Tudom, mindenki ezt mondja, engem is idegesített, de igazuk van: legyen egy B terved. Kaposváron találkoztam egy nagyon szimpatikus lánnyal. Ebben az évben érettségizett és csupán a pesti színműt és a kaposvárit jelölte meg. Sajnos mindkétszer kiesett már az első fordulóban. Senkit nem vesznek fel elsőre! (Oké, lehet, hogy van egy-két kivétel tízévente egyszer, de ne erre alapozz.) A másik hasonló dolog, hogy akkor jelentkezz oda, ha tényleg akarod. Semmi értelme, ha jelentkezel mindkét helyre, nem vesznek fel, és utána nem próbálod meg mégegyszer. Ez csak pénzkidobás. (A felvételi díj helyenként 4000,- ehhez pedig hozzájun az utazási költség és a szállás.)

A repertoárlistáról annyit, hogy legyen változatos. Legyenek benne vidám, szomorú, forradalmi, szerelmes, sőt, akár még gyerekversek is. Leírom ide az én listámat, hátha tudok adni egy-két ötletet vele. (Nálam az volt a gond, hogy túl sok melankolikus, és szomorú verset raktam bele.)

Versek:

Neil Gaiman: A titkos kamra

Shakespeare: Az vagy nekem

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Gyűrűk ura: Van egy fogadó... 

Gyűrűk ura: Tűznél ülök... (Ez a két vers a könyvben szereplő dalok, nagyon érdekelte őket, szóval ha ezekre gondoltál, akkor nagyon jól tanuld meg őket.)

Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek!

Kányádi Sándor: A clevelandi Kossuth-szobor

Kányádi Sándor: Dísztelen dal

Paul Verlaine: Érzelmes dialóg

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Mihail Lermontov: A halott szerelme

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Fogarasi István (népballada)

Wass Albert: Magyar cirkusz

Romhányi József: Kukac-sors

Műrészletek:

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben ("... az életünk puha, mint a hó-, kovácsolható...")

Shakespeare: A vihar (Prospero utolsó monológja)

Ottlik Géza: Iskola a határon ("Mondom, leszoktunk a káromkodásról még tizenhárom éves korunkban...")

Szabó Magda: Az a szép fényes nap ("Először kémnek néztetek, megfizetett árulónak...")

Dumas: Monte Cristo grófja ("Vigyetek két ökröt a vágóhídra...")

Népdalok:

Madárka, madárka

Bonczidai menyecskék

Béres legény